Munkavédelem

1993/93 Munkavédelmi törvény 54. §
(1) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles figyelembe venni a következő általános követelményeket:
a) a veszélyek elkerülése;
b) a nem elkerülhető veszélyek értékelése;
c) a veszélyek keletkezési helyükön történő leküzdése;
d) az emberi tényező figyelembevétele a munkahely kialakításánál, a munkaeszközök és munkafolyamat megválasztásánál, különös tekintettel az egyhangú vagy kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére, a munkaidő beosztására;
e) a műszaki fejlődés eredményeinek alkalmazása;
f) a veszélyes helyettesítése veszélytelennel vagy kevésbé veszélyessel;
g) egységes és átfogó megelőzési stratégia kialakítása, amely kiterjed a munkafolyamatra, a technológiára, a munkaszervezésre, a munkafeltételekre, a szociális kapcsolatokra és a munkakörnyezeti tényezők hatására;
h) a kollektív műszaki védelem elsőbbsége az egyéni védelemhez képest;
i) a munkavállalók megfelelő utasításokkal történő ellátása.
(2) A munkáltató köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és készítményekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. Az értékelés alapján olyan megelőző intézkedéseket szükséges hozni, amelyek biztosítják a munkakörülmények javulását, beépülnek a munkáltató valamennyi irányítási szintjén végzett tevékenységbe.
(3) Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles a munkabiztonsági szaktevékenység, illetőleg az 57-58. §-okban előírtak ellátására megfelelő képesítéssel rendelkező személyt biztosítani, valamint
a) a szükséges utasításokat és tájékoztatást kellő időben a munkavállalónak megadni;
b) rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek, a munkavállalók ismerik, illetve megtartják-e a rájuk vonatkozó rendelkezéseket;
c) a munkavégzés körülményeihez igazodó, illetve az azzal összefüggő veszélyek figyelembevételével megfelelő munkaeszközöket biztosítani a munkavállalók részére;
d) új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal, illetve munkavédelmi képviselőikkel bevezetésük egészségre és biztonságra kiható következményeit;
e) a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani;
f) a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén az V. Fejezet rendelkezéseinek megfelelően eljárni;
g) biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, kielégítő higiénés állapotát, szükséges tisztítását, karbantartását (javítását), pótlását;
h) a változó körülményekhez igazodva megtenni a szükséges intézkedéseket a munkakörülmények javítására...
A munkahelyi kockázatértékelés fogalma ebben a megfogalmazásban itt jelent meg először a magyar munkavédelmi jogszabályokban. Az azóta eltelt időszak tapasztalatai alapján ez a követelmény értelmezésre szorul, különösen a kockázatértékelés gyakorlati megvalósítása tekintetében. Külön aktualitást ad a kérdésnek a Mvt. legutóbbi, 2001-es módosítása, amely szigorította a kockázatértékelés eljárási követelményeit. Egyrészt az 1998-ban kötelezővé tett kockázatértékelés elvégzését konkrét határidőhöz kötötte*, másrészt bevezette a kockázatértékelés évenkénti felülvizsgálatának kötelezettségét. (* ez a határidő 2003. jan. 1 volt)